Új blog!!!

Sziasztok kedves olvasók!!
Mint elmondtam, lesz egy új blogom, ami már el is készült, és a prológus is fent van. Az egész blogot megtekinthetitek ITT.

Köszönöm ha elolvassátok. Ezt az egészet hosszú távra tervezem, amit kicsit nehéz lesz kivitelezni, ugyanis itt az iskola. De nem is akarok ebbe belemenni. A lényeg az, hogy kész a blog, és nem olyan sokára jön az első rész is.

Cserébe azt szeretném kérni, hogy ha lehet, minél több rész alá kommenteljetek. Így kapnék visszajelzést hogy kinek hogy tetszik, mi a véleménye.
Pár facebook csoportba is kiteszem, ha jön az új rész, esetleg keressetek meg.
Illetve az ask.fm fiókom az új bloghoz is üzemel, szóval a kérdéseket is várom.

Sok-sok puszit küldök:

           ~Zsófi

Vége...

Sziasztok! Igazából fogalmam sincs miért köszönök így, mivel csak páran olvassák a blogom...
Tehát. Mint a címből is kiderült, befejezem ezt a blogot.
Gondoltam szólok, hogy nem várható több rész.
Igazából az utóbbi időben próbálkoztam az írással, de valahogy úgy érzem, hogy túl sablonos lenne, illetve ezt néhányatok jelezte is. Egyszerűen ez a történet elvesztette a jövőjét.

DE! Ne örülj Dina Alma nem hagyom abba véglegesen. Úgy döntöttem, hogy elkezdek egy másik történetet ami egész más lesz. A fejemben már nagyjából megvan a dolog, viszont egy kicsit kidolgozom még, amihez kérem a türelmeteket.

Szeretném, ha nem tünnének el az olvasóim, (ami nem sok, de mégis azért vannak) ugyanis egy eredeti történetet fogtok olvasni a közeljövőben, ha minden igaz.

Tehát maradjatok velem.
Nemsokára jövök 😘

Addig is megtaláltok ask.fm-en. Az megmarad a másik bloghoz is.

Puszi:  Zsófi

"Kell egy terv..."

Victoria

Villámgyorsan tárcsáztam Christ, és kicsit arrébb mentem az ajtótól hogy ne hallatszódjon be a hangom. Négy csengetés után fel is vette.
-Hű de elrohantál! Nem akarsz egyet mekizni? Akciós a sajtos hamburger.
-Figyelj Chris! Óriási baj van! Amilyen hamar csak tudsz, gyere haza! Szerintem betörtek. Az ajtó nyitva van, nem merek bemenni se! Kérlek segíts!!! -nyöszörögtem neki a telefonba.
-Ne mozdulj! Öt perc és jövök!
-Siess-és letette.
Valóban rekordgyorsasággal megérkezett.
-Gyere utánam és ne maradj le! - parancsolta.
Mivel nagyon féltem, így is tettem.
Átnéztük a konyhát, a nappalit, az egyik fürdőt majd jött az emelet. Ő ment a saját szobájába, én pedig az enyémbe. Sőt, az enyémhez van külön fürdőszoba is! Bár nem hiszem, hogy a betörő itt bújna el. Hacsak nem a tusfürdőm kell neki. Nagy levegőt vettem majd bementem. Körülnéztem, majd megláttam valakit az ágyon. A rémülettől felsikoltottam, majd elvesztettem az eszméletemet.

Chris

Mikor Vicky telefonált, nagyon megrémültem, de amikor bement a szobájába nagyon féltettem. Hát még utána. Hatalmasan sikoltott, mire átrohantam hozzá. Ott feküdt az ajtóban, és egy lány volt mellette. De ki ez, és mit akar? Mindenesetre arrébb löktem a húgomtól.
-Ki vagy te? Mit csináltál vele? - néztem meg Vicky pulzusát. Nagyon gyors volt.
-Christopher! Nem ismersz fel? - nézett rám a nagy kék szemeivel. Dús barna haja a vállára omlott. Megvan! Ő Vicky előző iskolájából való. A legjobb barátnője volt, mielőtt ide nem költözött.
-Hannah? Mit akarsz itt? Miért jöttél?
-Ideköltözöm, de erről beszélhetnénk később is...
-Felőlem! De hogy jöttél be a házba?
-Ohh, Christopher!-nézett rám bájosan-Vannak még meglepetéseim.
-De mi jogon jössz be a házamba? Ez betörés!
-Nyugi, nem csináltam semmi olyat.
-Mit csináltál vele inkább azt mondd! - néztem a húgomra.
-Ültem az ágyon és néztem a családi képeit egy fényképalbumba. Aztán bejött és felsikoltott, de gondolom hallottad. Aztán elájult, a félelemtől..
-Istenem, minek jöttél ide? -suttogtam magam elé.
Felemeltem a húgom, és vittem a szobámba. Óvatosan lefektettem az ágyra, én pedig leültem mellé. Hannah persze jött utánam.
-Nem lehet sokáig így, csak egy kicsit sokkolódott le!
-Ja, csak egy kicsit? - ismételtem utána gúnyosan.
Ebben a pillanatban Vicky kinyitotta a szemét.
-Hol vagyok? Mi történt? - kérdezte enyhén kómás hangon.
Odakaptam a fejem és megöleltem.
-Ó Vicky, aggódtam érted!
-Chris? Mi veszekedtünk nem? Ne használd ki az ájulásom!-tolt el magától, s abban a pillanatban meglátta a mi kis vendégünket.
-Úristen! Ugye csak álmodom!! Hannah! - pattant fel, hogy átölelje.
-Szia! - vigyorgott.
-Tudom, hogy jól elvagytok, de nem mennétek át a másik szobába? - kérdeztem, lelombozva őket.
-De, hogyne-indult kifelé Hannah, utána pedig Vicky.
-Apropó, Chris -fordult vissza a húgom- Nem tudom mit történt pontosan, de mindegy. Csak azt akartam kérni, hogy légyszíves ne zavarjon minket senki! Köszi! - csukta be az ajtót.
Lányok. Sose lehet őket kiismerni. Viszont így sosem fogok kibékülni Vickyvel. Kell egy terv....

Victoria

Miután lányosan kibeszéltük magunkat, megegyeztünk Hannahval, hogy egy ideig itt fog lakni nálunk. Végülis nekem majdnem egy franciaágy nagyságú fekhelyem van, elférünk itt ketten is.
Chris pedig egyelőre nem érdekel. Ha nem tetszik neki a helyzet, vagy kidob, vagy majd ő elmegy innen. De ha bekövetkezne, inkább az utóbbi.
Egyébként a barátnőm, elmondása szerint, azért jött, mert új suliba kellett mennie. Az előzőbe (Hampier School), amiben osztálytársak voltunk, idióták jártak, és tönkretették az iskolát. Hiába rúgták ki őket, este visszajártak, és berontottak. Csapatostul szétrombolták a termeket, a padoktól elkezdve, a táblákon át, az ajtót és ablakot, mindent szétromboltak. Ezért szűnt meg az iskola.
Hannah keresett minket a közösségi oldalakon, ami mindkettőnknek van Chrisszel, de én nem használom túl gyakran, ezért nem is jeleztünk neki vissza. Ezután megkérdezte a szüleinket, akik még együtt vannak, hogy tudják-e hol vagyunk. És mivel tudták, elmondták. Így beiratkozott a Sweet Amorisba ahova fel is vették, majd összecsomagolt, elköszönt a szüleitől, és idejött. Hát nem nagyszerű?
-Még mindig nem tudom felfogni. Chris eltilt a pasitól aki tetszik neked? De miért? - ültünk a szobámba és csokit ettünk.
-Mert ő a bátyám. Érthető, hogy félt, de ha egyszer Castiel az egyik barátja, akkor igazán megbízhatna benne.
-Castiel a neve? Különleges fiú lehet! - mondta megbabonázva.
-Az is! Na, akkor szerintem hozok valamit inni, jó? - álltam fel.
-Rendben! Addig beteszek valami zenét.
Lementem a földszintre. Chris a nappaliba tévézett. Úgy döntöttem inkább nem zavarom, ezért csendben lopakodtam a konyha felé. Töltöttem két pohárba narancslevet, majd felmentem a szobámba.

Hannah

Mikor megérkeztem Victoriaékhoz, nagyon boldog voltam, viszont volt egy pillanat, amikor lefagyott az arcomról a mosoly. Victoria elment innivalóért, amíg összeszedtem magam. Pont amikor felért a szobába, akkor hagytam abba a fel-alá járkálást, és ültem az ágyon.
-Szóval, hol is tartottunk? - jött be mosolyogva.
-Folytathatnánk holnap ezt a beszélgetést? Eléggé elfáradtam az utazásban-hazudtam Vickynek.
-Rendben, akkor menj előbb fürdeni.
Oké-mosolyogtam rá, és mentem zuhanyozni.

"Egyre jobban tetszik"

Még Castiel szemszöge!


Gondolkodásomból a tanár zökkentet ki.
-Castiel, megtisztelnél azzal, hogy bejössz az órára?
-Ahham...-álltam fel.
-Talán igen.
Megrántottam a vállam, és bementem.
Egy pillanatra Vickre néztem, de épp valamit nagyon írt a füzetébe. Hirtelen eszembe jutott valami. Leültem Lisander mellé és elkezdtünk beszélgetni a bandáról. Amber mint mindig, valószínűleg most is hallgatózott, ugyanis hátrafordult.
-Jajj, Cas, elmehetek a próbátokra egyszer? Még nem is hallottam hogy játszotok, annyira szeretnék elmenni. Ami pedig az ájulásomat illeti. Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. De azért örülök, hogy mostantól itt fogsz ülni - mondta nyávogva.
-Oké, akkor sorjában. A próbánkra sajnálom, nem jöhetsz, esetleg a jövőben, ha nem leszel ennyire... hogy is mondjam.... nyomulós. És valóban nem értem, miért tőlem kérsz bocsánatot? Ja, -álltam fel- és ne örülj, nem itt fogok ülni- vetettem rá gúnyos mosolyt.
Rettenetes nagy röhögés tört ki az osztályban. Amber egészséges arcszíne átváltozott paradicsom színűvé. Én pedig leültem Vick mellé, aki nem nevetett, csak egy mosolyt erőltetett magára. Az is inkább önelégült volt, mint vigyorgó.
-Gyerekek, elég lesz. Köszönöm, hogy tisztáztátok a dolgokat, bár ezt szünetbe kellett volna. De most már kezdhetjük az órát-és ekkor megakadt a szeme Amberön-kicsit vörös vagy, nem akarsz kimenni a mosdóba?
S kitört a még nagyobb nevetés, a szőke pedig szégyenkezve kiment.
Vick meglökte a kezem, mire feleszméltem. Kérdőn ránéztem, aztán a papírra, amit nézett.
Magam elé húztam, majd elolvastam. Ez volt rajta:

    V - Ez jó volt :D

    C- Kösz :)

    V- Nincs mit.

    C- Te figy, most mi van veled?

    V- Mi lenne? :o

    C- A kinti miatt.



Egy kicsit habozott, majd visszaírt.



    V- Semmi. Össze vagyok zavarodva, még csak ma ismertelek meg. Nem akarom elhamarkodni a döntéseimet.  Remélem nem baj. ;)

    C- OK

    V- De sokat tudsz írni...

    C- Csak, átgondoltam a gondolatmeneted.

    V- Értem. De ugye vársz rám egy kicsit? Még Chrisszel is kell beszélnem. És... szinte még nem is ismerlek.

    C- Rendben, mit akarsz tudni?

1.   V-   Mi tetszett meg először bennem?
2.         Miért én kellek neked?
3.         Hogyhogy ideültél? (komolyan!!!)
4.         Mindig ilyen bocsánatkérős vagy?
5.         1 év múlva is szeretnél?

    C- Ezek a kérdések nem feltétlenül ismertetnek meg...

    V- Figyu Cas! Ha nem válaszolsz, többet nem írok!


Ránéztem és elmosolyodtam. Egyre jobban tetszik.



    C-  Muszáj? Ezek nyálas kérdések, és én nem vagyok ilyen.

    V- Most! 3 perced van rá!



És tényleg mérte az időt!



    C-  1. Szépség, mivel először még csak azt láttam.

2. Okos vagy, szép, és szókimondó is.

3. Tényleg itt ültem tavaly!!

4. Nem vagyok "érzelgős", az egyszeri eset volt, csak az elején!

5. Valószínűleg igen :))

 Mikor visszaadtam neki a lapot, csak nézte kb. 5 percig. Aztán írt:

V- Rohadtul romantikus tudsz lenni... :(

C- Bocs. Ilyen vagyok ;)

És kicsengettek.

      Vicky

A Castiellel való levelezés nagyon jó volt. Közelebb kerültünk egymáshoz, és legalább ismerjük egymást már nagyjából. De azért még meglesem a naplóból az adatait. Mikor kicsengettek, kimentünk az udvarra. Ketten. Amber szeme láttára. Képzelem miket mondhatnak rólam a hátam mögött. De legalább mondaná a szemembe. Chh...
Már az ablakból láttam, hogy hol áll Chris, s mikor kiértünk odaszaladtam hozzá, és átöleltem.
-Hóó, honnan jött ez a lendület? - nézett rám megilletődve.
-Ilyen kedvem van - vigyorogtam.
-Van ehhez köze Castielnek? - suttogta, privátra téve a beszélgetést. Közben a hátam mögött őt nézte.
Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak. Eláruljam neki? És hogyha ezzel megromlik kettőjük között a viszony. Nem tehetek róla, nekem tetszik Castiel.
-Van, de ha erről akarsz beszélni, menjünk valami kevésbe forgalmas helyre.
Még be sem fejeztem a mondatom, de már húzott befelé a suliba. Ideges volt. Nem tudta mi történhetett, pedig tök egyszerű. Nem tudom mit parázza túl. Ő csak védeni akar, de tudok magamtól is dönteni.
Chris úgy gondolta, hogy a termük megfelelő hely tárgyalni. És valóban. A 11.D-ben nem volt egy árva lélek sem. Becsuktam magam mögött az ajtót és odamentem az ablakhoz. Kinéztem rajta, és láttam hogy Castielékhez odament Amber. Hitetlenkedve megráztam a fejem. A kis cafka.
-Elmondod még ma? - rántott vissza a valóságba.
Megfordultam és a szemébe néztem. Kitálaltam neki mindenről. A mellém üléstől, az órai levelezésig, mindent. Mikor végeztem, nekidőltem az hideg üvegnek és csak néztem ki a fejemből.Vártam hogy Chris megszólaljon. Ez körülbelül 6 perc múlva be is következett.
-Szóval...khmm...ha jól értem. Mindkettőtöknek első látásra volt szerelem?
-Végiggondolva...igen.
-Ez nem létezik Vicky! Azonnal töröld ki a fejedből! Ennek nem lesz jó vége.
-Bocs, de ne mondd meg nekem hogy mit csináljak! - tettem csípőre a kezem.
-Jól gondold meg Vicky! Még visszatáncolhatsz. De ha benne vagy, már nem - lépett oda hozzám.
-De Chris, miért olyan rossz Castiel? Ő tökéletes. Akkor is ha járnánk, mindened megmaradna! A húgod is, akit megvédene a legjobb haverod, Ca...
-Victoria! Azonnal fejezd ezt be! Nem akarom, hogy ő "védjen meg" -rajzolt idézőjeleket a levegőbe- mikor itt vagyok én is. A bátyád vagyok. Ez a dolgom-emelte fel a hangját.
-Nem, ez már nem a te dolgod! Ha eddig az is volt, már nem! Éld az életed Chris!! Én meg hadd legyek Castiellel.
-Rendben van, rendben. De én megmondtam előre, húgi. Ne mondd hogy nem szóltam.-nézett rám fenyegetően Chris.
Még mondani akartam valamit, de valahogy nem tudtam. Felrohantam a termünkbe, és leültem a helyemre. Már csak 2 óra. Ezt még ki kell bírnom.
Castiel az órákon és szünetben sem kérdezett semmit, ami gyanús volt. Lehet hogy hallotta az egészet? Remélem nem. A lényeg, hogy utolsó óra után annyira siettem, hogy még a tanár előtt mentem ki a teremből. A lépteim visszhangoztak az üres folyosón. Kisiettem az iskolából, és befordultam az utcánkba. Sikerült.
Mikor hazaértem, láttam hogy a bejárati ajtó, tárva-nyitva van. Nagyon megrémültem. Betörtek?

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! Kérlek, kommentben írj nekem megjegyzést, :))
Most kb. egy hétig nem lesz rész, sajnos, mert nem leszek gépközelben, de a füzetembe jegyzetelni fogok, és csak be kell utána másolnom!
Remélem azért tetszett!

Puszi:    Victoria

Kaptam egy díjat?! *-*

Halii!
Nagyon boldog vagyok, képzeljétek mi történt. ^-^
Dobpergééés.... kaptam egy díjat! :o
Nagyon-nagyon szépen köszönöm!
De akkor vágjunk is gyorsan bele...

A díj neve:  Liebster Blog Award

Szabályok:
1. Tedd ki a képet!
2. Írd le, kitől kaptad!
3. Írj magadról 10 dolgot!
4. Válaszolj 10 kérdésre!
5. Tegyél fel 10 kérdést!

1. Kép: 

2. Aki megajándékozott ezzel a díjjal:


Szöszii aki egy nagyon jó blog vezetője, ide kattintva elolvashatod a történetét, nekem nagyon tetszik :))


3. Magamról:

1. Sötétbarna, egyenes hajam, és barna szemem van.
2. Július 26-án van a születésnapom! :))
3. Imádom a "Szent Johanna Gimi" történetet, emellett Leiner Laura könyveit.
4. A rock, rapp, pop, disco és mulatós zenét is szeretem.... :'D
5. Kedvenc színem a kék, mégis csak 1, maximum 3 ilyen színű ruhám, vagy kiegészítőm van.
6. Nyáron, nem tudok aludni fél 11 óránál tovább.
7. Legjobb barátnőm Ashly Scarlett, akinek nézzétek meg a blogját, ide kattintva. Higyjétek el,  érdemes! ;)
8. Van egy Twitter fiókom a bloghoz, kövessetek be, itt.
9. Kedvenc filmem az Életrevalók.
10. Imádom a sült krumplit *-*

4. Válaszaim arra, amiket Szöszii kérdezett:

          1. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen könyvek a kedvenceid?

Igen, imádok olvasni, főleg ezek a szerelmes tiniregények kötnek le, amik fiataloknak, kamaszoknak valók, esetleg izgalmas történetek Ilyesmi a Szent Johanna Gimi, vagy egyéb Leiner Laura által írt történet, a Dalok Paulának sorozat, a Te Jó Ég könyv, amit Lolly Winston írt, vagy Marian Keyes könyvei... Ezeket egyébként könyvtárból kölcsönzöm ki. :)


          2. Inkább a fantasy-s vagy a sulis töriket szereted?

Inkább a fantasy, abban több az izgalom, a fordulatok, persze ez nem mindig van így, de általában. Például a te történeted nagyon érdekel, várom a folytatást ;)


          3. Van kabalád? Ha igen mi az?

 Húha, elmondjam? De hátha betörnek, és ellopják :oo
 Na jó! Egy nyaklánc, így néz ki:

 Egy gitár, és hangjegyek.
 Egyébként volt egy gyűrűm is, de azt ügyesen elhagytam.. :c
 Pedig annyira szerettem.. na mindegy...


          4. Mi a kedvenc zenéd?

 Na igen. Ez az a kérdés amire én soha sem tudok válaszolni, mivel nagyon sok zene van, amit szeretek. Én egy nagyon muzikális alkat vagyok :D
 De ha nagyon kéne választani.... akkor is csak hármat tudok írni... bocsiii.

1. Punnany Massif - Élvezd ~ link
2. Black Eyed Peas - Pump it ~ link
3. Kállay Saunders Band - Victory ~ link

 De felhívnám arra a figyelmet, hogy ez a lista hetenként változik, vagy attól függ, hogy milyen kedvem van... tehát nem állandó! :))


          5. Fagyi vagy jégkrém?

 Fagyi! Imádom enni a tölcsért, főleg ha édesben kérem.
 A jégkrém viszont... nem tudom, nem is szoktam jégkrémet enni, csak fagylaltot! :D


          6. Van testvéred?

 Igen, van egy nővérem, aki idén lett 20 éves, :)


          7. A blogot inkább "hivatásból" vagy szórakozásból csinálod?

 Húha... Ezzel a kérdéssel nagyon megfogtál.. Szerintem is-is.
 Hivatásból is, mert kötelességemnek érzem, hogy folyamatosan írjam az újabbnál-újabb részeket, viszont nekem szórakozás is egyben, mert életrekel a fantáziám, így kiélhetem magam a történetbe, és ez jó érzés. De úgy hiszem, inkább hivatás, hiszen várjátok a részeket, és én megpróbálom őket folyamatosan készíteni, persze mikor engedi az időm, bár ez nyáron általában így van. A suli időben kicsit húzósabb lesz, s tudom általában így hanyagolják el a blogokat sokan több hónapra (!!), persze ezt korrigálni kell, én is majd megpróbálom!


          8. Van, hogy nincs ihleted?

 Persze, ilyen szerintem már mindenkinek volt. Ez főleg olyankor rossz, mikor már csúszol a részekkel, kommentben pedig már mérgelődnek az emberek, hogy mi lesz már!?
 Én ilyenkor lazítok. Zenét hallgatok, próbálok olyat ami épp a történethez illik, ahol abbahagytam. Például szerelmes, vagy szomorú. Lehet hogy hozza magával az ihletet, és már kész is van a rész, majd felteszem, hogy olvashassátok. :))


          9. Szereted az egzotikus állatokat?

 Azt hiszem igen! A papagájok gyönyörű színekben tudnak pompázni, a pandák nagyon aranyosak, bár azok nem a kedvenceim, viszont a kaméleonért rajongok!

Most nem cuki? *-*


          10. Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?


Az utolsó! :))


Még több kívánság! :33
Vagy...hogy nyerjek a lottón :D
Vagy....hogy egészségessé tudjam tenni az embereket, és így tovább tudjanak élni. ♥


5. Kérdéseim:

1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Körülbelül hány blogot olvasol?
3. Hogyan szoktál kikapcsolni?
4. Tél vagy nyár?
5. Milyen filmeket szeretsz? 
6. Hány éves vagy?
7. Szoktál sportolni?
8. Szereted a sült krumplit? :3
9. Kutya vagy macska?
10. Édesszájú vagy?

Jelölöm: Naomi L.Price-t, a "Summer Notes" blogtól,

illetve Ashly Scharlett-et az A színfalak mögött blogtól!

Gratulálok!

És mégegyszer, nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjat!

Puszi:                  Victoria

"Az új csaj"

  Castiel

Az első nap. Na igen. Álmosan keltem fel, és kimentem a konyhába. Főztem egy kávét, és kiballagtam az erkélyre. Elszívtam egy cigit, miközben néztem ki a fejemből, a távolba. Kéne egy csaj. Akivel együtt ébrednék fel, reggeliznénk és így tovább.... Az ötleteim a végtelenségbe nyúlnak. De azért tudok szeretni. Jobban mint is mint más!
Bementem a szobámba, és felvettem egy együtteses pólót, és egy fekete farmert. A bőrkarkötőm már rajtam volt. Sose szabad levennem. Felvettem a bakancsomat is, és indultam a suliba. Fogtam a kocsikulcsot, és kimentem az ajtón. A fekete BMW-m már 2 hónapja megvan. Kigurultam a ház elől és elindultam.
Kicsit korán keltem fel, úgyhogy köröztem a városban. Befordultam a suli utcájába, és megláttam egy lányt és Christ. Ő a haverom. Tavaly egy osztályba jártunk, csak én évet ismételtem, így vagyok most tizedikes, ő pedig tizenegy... Egymás mellett mentek, jól néztek ki ketten. Továbbmentem. Vajon ki lehet az a lány?
Mérges lettem, hogy nekem nem lehet csajom. Akit megvédenék mindenkitől. Akit úgy szeretnék, mintha a testvérem lenne. Akinek elmondhatnék mindent. Miért büntet a sors?
Lekanyarodtam az iskola utcájából. Nem érdekelt semmi és senki. Akár megint ismétlek egy évet, de most nem arra kell most mennem. Leparkoltam egy épület előtt. Egy karaoke klub volt. Bementem. Mikor ideköltöztem, már akkor tudtam, hogy ez egy nekem való hely lesz. Ismerek itt mindenkit. Kapásból választottam egy termet, ott pedig a dalomat, amit Lisander írt. Ki gondolta volna, a csalódásról szólt. Mikor elénekeltem, megkönnyebbültem. Kimentem a teremből és odamentem a recepciós lányhoz.
-Köszönöm Gwen.
-Nincs mit Castiel - mosolygott.
-Ez a dal mindig megnyugtat.
-Tudom, mindig hallom ahogy énekelsz. Az elején nagyon dühös vagy, a végén pedig szinte ellágyul a hangod.
-Te már ennyire ismersz?-nevettem fel.
-Igen úgy tűnik. De neked nem az iskolába kellene lenned? - érdeklődött Gwen.
-De, pont azért jöttem....Már megyek is - kacsintottam rá - Még találkozunk!
-Szia Castiel!
Beültem a kocsiba, már tényleg a Sweet Amoris felé vettem az irányt. Leparkoltam a suli előtt. Igaz, késésben voltam, de már megszoktam. Bementem, egyenesen az aulába.
-Castiel Frewen! - ütötte meg a fülem egy ismerős hang.
-Igen, asszonyom?
-Tíz perces késés az első napon?? Mit képzelsz magadról? Szedd össze magad, ennek bukás lesz a vége! - üvöltötte az igazgatóhelyettes.
-Nem hiszem! De mennék is az órára. Köszönöm!
Még ordibált, mikor már rég felmentem a lépcsőn, így kikerültem a látótávolságából. A terem elé érve, még hallgattam miket kiabál, majd benyitottam a terembe. Az osztályfőnök máris rám üvöltött.
-Castiel Frewen!! Már az első napon elkésel? Mi lesz így veled?
Csak megrántottam a vállam. Ma már másodszor kiabáltak velem. Meg lehet szokni. Úgy láttam annyira nem is érdekelte a késésem, ugyanis következő pillanatban már teljesen nyugodt volt.
-Ülj le, ha találsz helyet- szólt hozzám.
Elindultam befelé a terembe, a tavalyi helyem felé. De foglalt volt. Az a lány ült ott akit láttam Chrisszel. De... mivan?! Oké, akkor megismerkedünk vele.
Végignéztem rajta, nagyon jól nézett ki, a virágos ruhájában. Ő is engem fürkészett. Láttam hogy elpirult, és zavarta hogy nézem. Odaültem mellé. Meglepődött rajta, de nem bírta sokáig a szemkontaktust. Egész órán néztem, hátha lehet vele flörtölni, vagy ilyesmi, de nem. Furcsa. Ilyen szégyenlős lánnyal még nem találkoztam. De nekem akkor is kell.
Kicsengetéskor kimentem az udvarra. Már hiányzott egy cigi, na meg a haverok. Lassan Chrisszék is megérkeztek. Elkezdtünk beszélgetni,csak úgy a nyárról, meg a csajokról. Hát igen, rég találkoztunk így mind.
Egyszer csak odajött egy szép lány, és félrehívta Christ. Ja, hát ő a "csapat" nagy csajozója. Meg persze én. :D
Úgy láttam nem élvezi a beszélgetést, mivel csak bólogatott, ide-oda nézegetett.
Hirtelen kivágódott az udvarra kivezető ajtó. Az új csaj jött ki rajta és egyenesen Chrishez ment. Adott neki egy puszit, de azt nem hallottam mit mondott. A "szép lány" rögtön elment, ők pedig átölelték egymást.
Tehát ő a csaja? Akkor viszont nem lehet az enyém. A francba, pedig annyira tetszik.
Mikor elengedték egymást odajöttek hozzánk. Chris rögtön megszólalt:
-Na akkor mindenki felfogja a kicsi agyába. Békén hagyjátok őt! - mutatott rá - Nincs szemezés, nincs flört, nincs csók, se szerelem. Mindenki marad a seggén!
Mikor mindenki felfogta, a lány törte meg a csendet.
-Ne már!
-De Vicky, ezek csak kihasználnak.-tárta szét a karját Chris.
 Aha. Szóval Vickynek hívják. Eddig fel sem tűnt, hogy nem tudom a nevét. Nekem jó lesz csak Vick. És azzal kapcsolatban amit Chris mondott, majd meglátjuk. Csak figyelj! :D
-Hőő, azért nem mindenki!-szólalt meg Lisander.
-Szia, mi is a neved?-ment oda hozzá azonnal Vick. Szóval ő ilyen rámenős?
-Lisander vagyok-kacsintott rá, mire lenézően néztem rá- Te pedig Victoria Swan...-folytatta tovább
-Swan?-lepődtem meg. Az előbbi csalódottság átalakult kíváncsisággá-Tesók vagytok? -és akkor leesett. A képek végigpörögtek a szemem előtt. A reggeli séta, mikor Vick megmentette a csajtól a tesóját, az eltiltás.... Egy pillanat alatt megvilágosodtam.
Tehát nyert ügyem van. A legjobb haverom húga tetszik. Így jobban hangzik.
-Igen sajnos- válaszolt Vick.
-Naaa, azért nem is vagyok olyan rossz bátyád-nézett le rá Chris.
-Tényleg nem-nevetett fel Vick.
Tovább beszélgettünk, összességében mindenről. Belemerültünk a témákba, majd következett a nagy színjátszás. Amber elvesztette az eszméletét. Úristen, most mi lesz? SEMMI.
Már csak azért sem mentem oda segíteni, mert tudtam hogy meg van rendezve. Mivel Lisander Amber mögött ül, mindent hall amit beszélnek a követőivel.
A másik pedig, hogy ki nem állhatom azt a lányt. Állandóan rám akaszkodik, és nem hagy békén. Egy perc nyugtom sincs tőle. Mindenhová követ, utánoz, és megváltoztatja a programját, vagy a véleményét miattam. Az ilyen lányokat utálom.
Chris persze rögtön ugrott. Felemelte és elindult vele az orvosiba. Aztán Amber egy pillanatra kinyitotta a szemét és egyenesen Vickre nézett. De még hogyan! Nem szoktam lányokat ütni, de most adtam volna egy pofont a szőkének.
-Látom megismerkedtél Amber valódi énjével - törte meg a csendet Lisander.
-Ja, volt szerencsém hozzá - préselte ki magából ezt a pár szót Vick.
Láttam rajta, hogy feszült, de egy kicsit ragaszkodjunk a témához.
-És, jó a kapcsolatotok?
-Hogyne, teljesen felhőtlen - forgatta a szemét. Van érzéke a cinizmushoz. -Na jó, én bemegyek.
-Én is jövök.
Úgy döntöttem, egy kicsit meg kéne ismerni. Elindultunk befelé. Éreztem ahogy kérdezgetni akar, megtudni rólam minél több mindent. De engem felidegesített ez az Amber-téma.
-Amúgy-kezdte-miért pont mellém ültél?
Nem akartam semmi nyálas választ adni semmire, ezért csakis az igazság.
-Tavaly is ott ültem.
-És....hány éves vagy?
-Szerinted? - azt hittem tudja, meg amúgy is ideges voltam.
-Mit tudom én? Csak kérdeztem.-ment előre. Megsértődött. Ajjhh.... Na jó, ki kell engesztelnem. De csak most, egyébként nem vagyok ilyen "romantikus" vagy "bocsánatkérős" esetleg "érzelgős" típus.
Megfogtam a karját és visszahúztam. Odaszorítottam a falhoz, kényszerítve hogy a szemembe nézzen. Egy kicsit megrémülhetett tőlem. Először a szemembe nézett, aztán az ajkaimra tévedt a tekintete, egy pillanatra.
-Ne haragudj, kemény voltam. Bocs Vick.
Bármennyire meglepő, kijöttek ezek a szavak a számon. Láttam hogy egy kicsit habozik a válasszal, de megszólalt.
-Nem vagyok Vick-mondta a szemembe, elég halvány és átlátszó mosollyal.
Villantottam rá egy széles mosolyt, majd elkezdtem hozzá közeledni. Gondoltam, ha már ilyen helyzetben vagyunk, miért ne? De sajnos elhúzódott. Kibújt a szorításomból, és bement a terembe. Az ajtót persze becsapta. Idegességemben leültem az osztály előtti padra. A gondolataim mindenfele jártak. Tudom, ma ismertem meg, de én ilyen vagyok. Számomra nehéz ellenállni neki. Gondolkodásomból a tanár zökkentett ki.

Köszönöm, ha elolvastad!
Légyszi, kommenteljetek, ha van valami megjegyzés a részekkel kapcsolatban, vagy ha esetleg tetszik amit csinálok.

Victoria

Az első nap 2/2

Benyitottam a terembe. Csak egy fiú és három lány volt benn. Azért remélem nem ennyien leszünk!
-Sziasztok.-köszöntem nekik, mire idefordultak felém.
-Szia kiscsaj-köszöntött a fiú kedvesen.-Üdv itt, a Sweet Amorisban. Ugye te vagy az új lány?
-Igen-mondtam neki kissé megszeppenve.-Megtudhatnám a neved?
-Persze, Armin vagyok.- jött oda kezet fogni. Azt hiszem videojáték volt a másikban.
-Victoria -mosolyogtam rá- És ők? - néztem a három lányra.
Egyébként is hallgatták a beszélgetést, de most már idefordultak hozzánk.
-Velük ne foglalkozz.-mondta Armin.
-Miért ne? - kérdezte a szőke, felállt és odasétált hozzánk - Vicky ugye? - Bólintottam, mire gúnyosan elmosolyodott. - Jó lenne ha közénk tartoznál. Mi vagyunk a suli menői. A legjobb ruháink vannak, a sminkünk a legdrágább. Még szép is vagy. Viszont pár apró simítást végezni kell rajtad - nézett végig tetőtől talpig. - Na, benne vagy?
-Amber. Ne fűzd meg az első lányt, akit meglátsz. Ő nem olyan, legalábbis én nem úgy látom. - lépett be a terembe egy fehér hajú srác.
-Mit tudtok ti? Nem értetek a divathoz! Vicky te pedig gondolkozz el ezen, nem mindenki kerülhet be hozzánk. De te különleges vagy. - Amber visszament a padjához, és tovább csacsogott a lányokkal, akik körülvették.
A fiúk gyilkos tekintettel nézték, ahogy megy a helyére, majd rám néztek. Védekezően feltettem a kezem. Még nem tudtam kik ezek, majd ha megismerem őket, döntök. Választottam egy helyet az ablak melletti padsorban.
Becsengetés után már mindenki bent volt a terembe. Legalábbis azt hittem. Mrs. Brick, az osztályfőnök jött be a terembe.
-Látom mindenki elfoglalta a helyét.-szólt hozzánk - Köszöntelek titeket a tizedik évfolyamon. Gondolom már megismertétek Victoriát, aki az új osztálytársatok az elkövetkezendő tanévben, és még reméljük hogy sokáig.-mosolygott rám a tanár.
Erre mindenki rám nézett. Igyekeztem mindenkire visszamosolyogni. Viszont ekkor végetért a pillanatom, ugyanis nyílt az ajtó, és belépett a terembe egy fiú.
Vörös haján megcsillant a napfény. A szürke szeme tele volt érzelemmel, most éppen az álmosság tükröződött benne. Feszült rajta a fekete együtteses pólója. Fekete farmer és a bakancs kiemelte a magasságát. Körülbelül 180 cm lehetett.
-Castiel Frewen!!Már az első napon elkésel? Mi lesz így veled?-ripakodott rá Mrs. Brick.
A fiú, nevén Castiel, csak megrántotta a vállát, és ezzel az ultramenő mozdulattal az összes lány elolvadt az osztályban.
-Ülj le, ha találsz helyet-szólt rá nyugodt hangon az osztályfőnök.
Elindult befelé a terembe, és egyenesen rám nézett. Láttam hogy végigsiklik rajtam a tekintete. Elpirultam, és gyorsan előre fordultam. Viszont amikor megéreztem hogy valaki közel van hozzám, elfordítottam a fejem. Odaült mellém, és engem nézett. Sőt, egész órán! Próbáltam kerülni a tekintetét, de nem sikerült. Eléggé zavart, de ha ennyire akar, had nézzen! Igaz, hogy valljuk be, nagyon tetszik nekem, és helyes fiú, de miért pont ide ült? Egy csomó helyre ülhetett volna. De neeem, ő ide ült. És erre megdobbant a szívem. :))
Óra végén mindenki kiment a teremből, beleértve Őt is. Azért egy kicsit megkönnyebbültem. Felálltam, egy kicsit járkálni a teremben. Megnéztem hátul a faliújságot, amire különböző osztályképek voltak kiragasztva;  a szekrényekbe benéztem, és ki az ablakon. Megláttam a testvérem. Ott állt Castiel és a menők társaságában, akiket nem ismerek, de Chris már mesélt róluk. Úgy döntöttem, azért szeretnék bemutatkoni nekik.
Már kiléptem volna az ajtón, mikor beleütköztem Amberbe, és a másik két lányba, akik mögötte álltak két oldalán, háromszög szerűen. Közelebb jöttem hozzám.
-Ohh, szia....őőő....Vicky? Na jó, nem érdekel. Ide figyelj!-emelte fel az állam "szájbarágós" típusban.- Ülj el Castiel mellől, különben nem állok jót magamért. Megértetted?-mondta a szemembe.
-Már bocs!-rántottam el a fejem - Castiel ült mellém, úgyhogy kopj le! Ha ennyire akarod, mondd meg Neki, hogy üljön el! Vagy egyenesen melléd, úgyse ül ott senki. De igazán nem értem mi a bajod! - mondtam a  szemébe idegesen, majd kirontottam az udvarra kivezető ajtón. A hatalmas erőtől, amivel kilöktem, visszacsapódott, így egy-két-sok szempár rám szegeződött.
Hamar megtaláltam a tesómat. Épp félrevonult a "csapatból", egy csajjal beszélt. Pontosabban a csaj beszélt hozzá, ő csak bólogatott. Mikor megpillantott, segítségkérően nézett rám. Na jó, akkor kezdhetjük. :)
Odamentem Chrishez, és adtam neki egy puszit az arcára.
-Szia! Már mindenhol kerestelek! - mondtam neki mosolyogva.
Ekkor a csaj hirtelen elhallgatott, de a szája tátva maradt.
-Bocs, én....nem tudtam...hogy....-hebegte.
-Semmi baj-mosolyogtam.
-Akkor...nem is zavarok. Sziasztok.
-Csá-búcsúzott rágózva Chris.
-Viszlát-szóltam utána.
Na igen. A bátyámat gyerekkora óta megkell menteni a csajoktól. Csak úgy tapadnak rá.
-Köszönöm-ölelt át szorosan. Tűrnöm kellett a lányok irigykedő pillantásaikat, ezért a szemem se nyitottam ki. Amikor elengedett, odamentünk a fiúk táborához. Bemutatott nekik, ami valahogy így hangzott:
-Na akkor, mindenki felfogja a kicsi agyába. Békén hagyjátok őt! Nincs szemezés, nincs flört, nincs csók, nincs szerelem. Mindenki marad a seggén.
-Ne már!-háborodtam fel, Castiel tekintetét keresve.
-De Vicky ezek csak kihasználnak-védett Chris.
-Hőőő! Azért nem mindenki!-szólt kedvesen a fehér hajú fiú, akivel most találkozom másodszorra.
-Szia, mi is a neved?-termettem ott mellette azonnal.
-Lisander...-kacsintott rám- Te Victoria Swan vagy, ugye?
-Swan?-kapta fel a fejét Castiel.-Tesók vagytok?
-Igen, sajnos-böktem oldalba Christ.
-Naa, azért nem is vagyok olyan rossz bátyád-nézett rám a cuki mosolyával.
-Tényleg nem.....-vallottam be nevetve.
Miközben tovább beszélgettünk, nagy sikoltásra lettünk figyelmesek. Amber összeesett, és ezért sikoltott az egyik csatlósa. Na és milyen véletlen, hogy pont a közelünkben esett össze? Teljesen. Pff...
A tesóm felkapta a kajaiba, és ment az orvosiba. Gondolom azt akarta hogy Castiel vigye, de ezt benézte :). Mikor olyan testhelyzetben volt, kinyitotta a szemét, és egy pillanatra gyilkos tekintettel rám nézett. A hideg is kirázott tőle. Gondolom ez valami célzás akart lenni.
-Látom megismerkedtél Amber valódi énjével.-jegyezte meg Lisander. Gondolom látta a mi kis "pillanatunkat a szőkével". Chh....
-Ja, volt szerencsém hozzá-néztem utána bosszúsan.
-És jó a kapcsolatotok?-kérdezte Castiel, kissé butává téve magát, mivel látta hogy nézett rám Amber.
-Hogyne, teljesen felhőtlen!-válaszoltam cinikusan- Na jó, én bemegyek.
-Én is jövök-szólt végül Castiel.
-Oké, szia Lisander bent találkozunk!
Már csak intett nekünk, mivel belemerül a beszélgetésbe egy felsőbb évessel.
Elindultunk be, a suliba. Gondolom volt valami gondolata, hogy velem jön be. Vagy csak nem akart egyedül? Jajj....Oké. Ha ő nem, akkor majd én elkezdem a beszélgetést. Mondjuk egy számomra fontos dologgal.
-Amúgy -kezdtem- miért pont mellém ültél?
-Tavaly is ott ültem-felelte egyszerűen. Oké, nem baj.
-És...hány éves vagy?
-Szerinted?-nézet rám faarccal.
-Mit tudom én? Csak kérdeztem.-siettem előre.
Szerencsére már ott voltunk a termünknél. Viszont mikor be akartam nyitni, (nem tudom miért van mindig becsukva az ajtó) valaki visszahúzott, és nekinyomott a falnak. Castiel. Egyenesen a szemembe nézett. Szürke volt, és fájdalommal teli. Ettől megrémültem. Viszont ezzel együtt biztonságban is éreztem magam. Az erős karjai, bármitől megvédenének.
-Ne haragudj, kemény voltam. Bocs Vick.-mondta őszintén.
Miután magamhoz tértem, elgondolkoztam. Nem haragszom rá.
-Nem vagyok "Vick".-idéztem a hangján.
Hihetetlenül elmosolyodott, majd elkezdett hozzám közeledni. Hirtelen lefagytam. Nem mozdultam meg, csak néztem a szemét. Ami már lassan lecsukódott....

                                                              Victoria